Vagyis az  "IGAZI" adventi koszorút régen az emberek otthon készítették advent első vasárnapján, ezzel is felkészítve lelküket karácsony ünnepére.

A várakozás idejében fontos szerepe van az adventi koszorúnak, amit fűzfából készítettek eleink. 

Hozzávalók:
* 12 db fűzfavessző
* csipkebogyó
* fenyőágak
* 4 db méhviaszgyertya

A koszorút 8 fűzfából fonták össze szorosan. Középre 4-4 vessző adta a keresztet. Ezeket a vesszőket kellett kihegyezni, majd beilleszteni. Középre egy fonat kerül, amire csipkebogyót tettek.
A csipkebogyó ISTENFA. A piros szín az élet színe: vér, örök élet szimbóluma.
A csipkebogyó télen is bírja, tehát a leghidegebb időkben is az életet képviseli. 

 Miután a csipkebogyókat beillesztették, a lányok fenyőágakat tűzdeltek a koszorúba az óra járásának megfelelő irányba (ahogy a Nap körbejárja a Földet).
Az adventi koszorú akkora volt régen, mint két kezünk ölelése.
A koszorún szabályos négyzet alakban, az égtájaknak megfelelően szorították a fűzfaágak közé.
A gyertyák egyszínűek voltak és régen kizárólag méhviaszgyertyát helyeztek ide.

A koszorú készítésénél az egész család együtt volt. Közben énekeltek, imádkoztak, elcsöndesül a lelkük.
A körkereszt képe ISTEN pecsétje, ennek a szimbólumnak a megvalósítása rendezi lelkünket.

Minden vasárnap egyre több gyertyát gyújtottak meg.
Advent első vasárnapján a Kelet felöli gyertyát ebéd után sötétedéskor gyújtották meg. Hétről-hétre egyre több gyertya ég és látjuk a szoba vagy konyha sarkait, ahol meggyújtják a gyertyákat. Lelkünkben egyre éreztük a Fény, Jézus születését.
                                
Németné Wéber Gabriella