Legízletesebb a padlizsán, ha fiatal, 5-8 cm átmérőjű, kemény, csillogó, sima héjú, élénk zöld kocsányú és csészelevelű.

 Amikor a héja fénytelen és nem érte el a teljes színét, még éretlen, kellemetlen fanyar ízű. Ellenben, ha puha, fonnyadt, akkor túlérett vagy régen leszedték, erre mutat a kocsány és a csészelevelek hervadtsága is. Az ilyen padlizsán magja barnás, húsa rágós, kesernyés. A friss padlizsán hosszú ideig nem tárolható, szedés után 5-6 napon belül el kell fogyasztani.

C-vitamin, karotin található benne és igen gazdag ásványi sókban, fehérjében és szénhidrátokban. Magas rosttartalmának köszönhetően kedvező hatással van a padlizsán az emésztésre, illetve bizonyos esetekben a stressz csökkentésében is fontos szerepet játszhat.

Hozzávalók:
- 4 feszes húsú padlizsán
- 1 közepes hagyma
- 1 zellerszár
- vörösborecet
- 8 paradicsom
- mazsola
- olivaolaj
- cukor

A padlizsánt héjastól két centis kockákra vágjuk, sózzuk.
Félóra elteltével lemossuk, szárazra töröljük, majd erős lángon olívaolajon aranyszínűre sütjük. Konyharuhán leszárítjuk, félretesszük.

Közben egy közepes finomra vágott hagymát kis lángon, két evőkanál olívaolajon párolunk öt percig.
Hozzáadunk egy meghámozott, egy centis szeletekre vágott zellerszárat és egy evőkanál cukrot.
Két-három perc után fél dl vörösborecetet, nyolc kockára vágott hámozott s kimagozott paradicsomot, továbbá három evőkanál (előzőleg teába áztatott) mazsolát adunk hozzá.
15 percig sűrítjük, majd két evőkanál kapribogyót és két evőkanál kimagozott és nem túl finomra vágott zöld olajbogyót is hozzáadunk.
Sózzuk, borsozzuk.

Néhány percig összefőzzük, majd beledobjuk a sült padlizsánt is.
Végezetül vágott petrezselyem és pirított fenyőmag kerül bele (vagy mandula). Kiváló előétel, körítésnek is jó.
Szicíliában nem ritkán tesznek bele keserű csokoládét is.
Adhatunk hozzá vékonyra szelt articsókát, spárgát is.